Az úgy volt, hogy Prágában jártam. Az meg úgy, hogy kivitt magával (szigorúan szakmai útra) az én Zsolti barátom. Egyértelmű, hogy végig söröztem a kintlétet, és fantasztikus élményekkel gyarapodtam, remélem visszamegyek még. Viszont ha már ez nem az a blog, ahol a nyamvadt kis személyes élményeimet teregetem, akkor elég is ennyi.
De ha már Csehországba megyek, akkor csak utána érdeklődtem egy több évtizedes borírói rutinnal rendelkező ismerősömnél, mit is érdemes innen kipróbálni. Megtudtam, hogy a magyarokhoz képes igen rossz az ár-érték arányuk, de vannak izgalmas tételek. Ajánlott 1-2 borászatot, majd találtam egy vinotékát Prágában (Takler, Polgár és Babits a választékban ohhh jeeeh), ahol a boltos srác szintén ajánlott, ebből összeállt egy kartonra való cseh bor. Haza hoztam, és megittuk.
Szóval a klíma változik sajnos, de a cseh borok szempontjából viszont még nem eléggé. Nem feltétlen szokás már az elején konklúziót vonni, de nem okozott maradandó élményt egyik tétel sem.
Jedlicka & Novak Ottonel Muskotály-Rajnai Rizling 2008
Mély arany szín, enyhe kis pirkadsággal. Illatában intenzív muskotályos {János: "csehrszegi"}. Elég egyszerű íz, szintén a muskotályos jelleg dominál, rajnais jegyeket nem igazán fedezünk fel benne. Egy kis édességet viszont igen, és csak most nézzük, a hátsó cimkén korrektül feltüntetve: cukor 11.5g, emellé éppen elég a sav, korrektül egyenesben tartja. A korty majdnem rövid, viszont szép krémes. Több díjat is elnyert borról van szó, amit a borboltos srác, mint jó ár-érték arányú bort mutatott, hogy a barátaival sűrűn isszák. Pont feleáron tudok magyart ilyet - és ez végig igaz, vagy csak igazabb.
Vladimir Tetur Vinarství Pálava 2008
Intenzív arany a színe, és ezzel le is írtam a számunkra legmegnyerőbb tulajdonságát. Azért vettem a bort, hogy valamilyen helyi fajtával is megismerkedjünk, végülis ebből a szempontból sikeres volt a terv. Muskotályos, illatos fajta, de elég visszafogott (és csak engem zavaró megfoghatatlan zsíros illatjegy). Erősen irsais, de nem a Fontéktól megszokott friss üde irsai, hanem valami fáradtabb kiadás. Ízben is ez folytatódik. (János javaslatára felhúztuk fröccsnek, mindenkinek jobban tetszett így).
Nové Vinarství Rajnai Rizling 2007
Tiszta arany szín, illatában szépen nyílik, ahogy melegszik úgy lesz egyre erőteljesebb a barack, citrusos és sok más fehérhúsú gyümölcs. Szép. Végre. Ízében is a fehérhúsú gyümölcsök a mérvadók, a közepesen hosszú korty végén egy kis kesernye, ami csak dögösebbé teszi a bort, jól áll neki. Szépek a savak is.
Nové Vinarství Ottonel Muskotály 2008
Közepesen intenzív arany szín, tiszta muskotályos illat, ami ízben is szépen dominál, végén kis fanyarság, ami tetszetőssé teszi. Az első borhoz képest magasabb a maradékcukra alacsonyabb az alkesz és a sav, mégis kerekebb és férfiasabb bor ez.
Ezt a pincét ajánlotta ismerősöm. Mikor beszéltünk azt is mondta, hogy 300 korona alatt (akkor volt 11Ft a korona), ne nagyon vásároljak, és ne nagyon kísérletezzek vörössel. Nos megfogadtam a tanácsát, vettem NV borokat, de nem fogadtam meg a tanácsát és vettem 150-160 koronás borokat, amik végülis csalódást nem okoztak, de összeségében(, már ha 5 bor után lehet ilyet) azt megállapíthatom, hogy ár-értékben a magyar borok kétszer olyan jók, mint a csehek, vagyis ami magyarból 1500, azt egy cseh 3000ért tudja. Ami viszont tényleg hiba volt, hogy vettem vöröset is:
Vyber Z Hroznu Bisenc Cabernet Sauvignon 2005
Lehet kicsit hamarabb is kibonthattam volna, de utólag azt gondolom tök mindegy. Színében mély rubin, már barnásba hajlóan. Illatban piros gyümölcsök és fa. Ízben pedig mintha a kocsányt rágnám. Igazi rossz, érettlen, zöldes íz.
Vettem a jelzést. Ha Csehország, akkor sör (na meg csülök, meg kacsa, meg zsemlegombóc, meg pároltkáposzta), legalább is egyelőre.
Nos pont mikor jött a lehetőség a Prágai kirándulásra, akkoriban voltam nagyon besózva, hogy minél több külföldit kóstoljak. Persze nyílván nem Csehország a legfontosabb, de azért ennek a kóstolónak a végén, kicsit visszább vettem az agarakkal, és élvezem a már ismert és jól bevált magyar borokat. Igazán a csalódás oka talán az, hogy túl magasak voltak az elvárások (nem tudom miért). Maguk a borok korrektül meg voltak csinálva, sőt egy NV szürkebarát, ami nem ennek a kóstolónak a részeként lett felbontva, egész szép élményt jelentett. De valahogy mégis csalódás volt az este.
